Szomorú a szívem. Két nappal ezelőtt egy nagyon jó ember távozott közülünk váratlanul. Málnai István, nagy név volt a magyar paralimpikon úszok között. Olyan hihetetlen ez az egész. Szerdán este nyolckor még beszéltünk, aztán ma olvastam a hírt, hogy még ugyanezen a napon elhunyt.
Pista bácsi, fájó szívvel és örök hálával búcsúzom Tőled! Hiányozni fognak az órák, amiket együtt töltöttünk, hiányozni fognak a telefonhívások az úszás előtti estéken...és az egész lénye, optimizmusa, ahogy építgettük a műtétem utáni heteket, ahogy terveztük, hogy jövőre talán már - hosszú évek után - végre a "sátrasban" úszunk együtt, az átvett, de soha meg nem kapott DVD...
Bizony sokáig üres és néma lesz nélküle az uszoda.
Köszönet és hála mindenért! Soha nem feledünk! Nyugodj békében drága Pista bácsi!
In memoriam Málnai István (1945-2012.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése