Elsodorva

Az úgy esett, hogy - minden fogadkozásom ellenére - elsodródtam a hétköznapok sűrűjében. Rettenetes nyomás alá kerültem mindenféle szempontból. 

Még csak február közepe van, de már a második temetésre "készülünk". Az idézőjel annak szól, hogy Én ugyan egyikre sem mentem/megyek el, de az nem jelenti azt, hogy nem visel meg ettől függetlenül a dolog. Tesóm egyik sráckori barátja halt meg pont december 24.-én tüdőrákban, múlt héten pedig érkezett a hír, hogy nagypapám testvérét veszítettük el. Már csak egyetlen élő testvére van nagypapámnak, pedig heten voltak testvérek...

Aztán ott volt/van ugye a bérszámfejtő suli. Botrány, amit ott lerendeztek tanítás címszó alatt és botrány, amit teljesíteni kellett (volna) a vizsgán. Konkrét eredményt még nem tudok, mert úgynevezett betekintésre holnap lehet menni. Mindenesetre nagyon nem vagyok biztos a dolgomban, ezért hát el sem kezdtem készülni a szóbelire. Igazából sem időm, sem energiám nem lett volna az egészre az elmúlt két hétben, esetleg csak a mai napon. Ma meg már csak azért sem. Majd ha holnap meglátom, hogy sikerült-e egyáltalán. Amúgy is a szóbeli tételsor alapján készültem az írásbeli vizsgára, így gyakorlatilag csak 4 tétel, ami teljesen új lesz (ezekről tudtuk, hogy nem lesz az írásbelin), ha holnap az derülne ki, hogy egy hét múlva mégis lesz számomra szóbeli...

Anyuval gyakorlatilag egész januárban és februárban jártuk a fogorvost, volt hogy egy héten kétszer, volt hogy többször is. Közben Anyu lebetegedett. Gyakorlatilag szinte egy hónapja köhög és rossz a közérzete. Hol jobban van kicsit, hol kevésbé, de miatta is sokat aggódtam az utóbbi időben...

Közben persze munka dömping van minden fronton. 

A jövőhét sem lesz egyszerű, de talán a fogorvosos etap lezajlik végre, és persze a sulis kör is a végéhez közeledik (vagy így, vagy úgy ugyebár).

Most jövök pár képpel még 2015.-ből.

Azért idén is járt Nálunk a Mikulás:

Luca névnapján a Tőlem kapott óriási plüss macival:

Ezeket Luca díszítette teljesen egyedül:

Ez Anyu keze munkája. Kissé ferde, de a miénk:-)

Apu halála óta először volt igazi fenyőnk:

Ez pedig már idei kép. Luca úgy indította az évet, hogy január 1.-jén itt aludt (és már azóta is kétszer). Így csaptunk egy kis utószilveszteri bulit.

Hóból ennyi jutott az idei télre:

Ha Engem kérdeztek, akkor most meg már jöjjön inkább a tavasz!